Hogyan lettek sztárok a sorozatgyilkosokból? – A Mindhunter-sztori
A hetvenes években az FBI-nál ráébredtek, hogy addig a gyilkosok által a tetthelyen hagyott számos árulkodó nyomot nem vettek figyelembe. Ahogy a gyilkosok viselkedésének elemzésével egyre több sorozatbűnözőt lepleztek le, azok egyre ismertebbek lettek, a szexuális ragadozók körül pedig szinte sztárkultusz alakult ki. Könyvek, forgatókönyvek tucatjait írják róluk, rajongói levelek százait kapják a börtönökben, pólókon viselik az arcképüket. Hogyan válhattak bűnözők popkulturális ikonná? – ez a kérdés foglalkoztatta egy most megjelent könyv szerzőjét is. Ann Burgess alighanem minden idők legkülönlegesebb kórházi nővére, aki maga is segített átalakítani a bűnüldözést. És ez már önmagában is elég jó sztori.
Nem szex. Hatalom.
Ann Wolbert Burgess erre jött rá, amikor nővérként nemi erőszakot szenvedett nőknek segített a pszichiátrián, és sorra hallgatta történeteiket. Feltűnt neki, hogy az esetek mennyire hasonlítanak egymásra. Az áldozatok véleménye megegyezett abban, hogy az elkövetőknek nem maga az aktus, hanem a nők uralása, fájdalma, a hatalom érzete okozott kielégülést. A nővért nem hagyta nyugodni a felfedezés, és ezzel beírta magát a kriminalisztika történetébe.
A hetvenes években a nemi erőszakot sokan nem tekintették „igazi” bűncselekménynek, még az áldozatok szerettei is gyakran úgy vélték, a nők maguk hozták magukra a bajt egy túl rövid miniszoknyával vagy kihívó mosollyal.
Ann Burgess viszont igazi áldozatokat látott a kórházi pszichiátriákon, és nem állt meg a történeteiknél: sorra kereste fel a börtönökben a szexuális erőszaktevőket, mert szerette volna megismerni a másik oldalt is. Több tucat interjút készített velük, hogy megértse, mit miért tettek. A kutatása reveláció erejű volt, kiderült ugyanis, hogy a zömmel férfi elkövetők számára gyakran tényleg nem a szex, hanem a hozzá kapcsolódó erőszak hozta meg a kielégülést, és ezt keresték a következő áldozatnál is. A megerőszakolt nőknek pedig gyakran annyi közük volt a tetteshez, hogy ők helyettesítették a szemükben azt a személyt, aki miatt harag, sértettség vagy kisebbségi érzés töltötte el az elkövetőt. Legtöbbjük rosszkor volt rossz helyen.