Ha „decentralizált hatalomról, autonóm közösségek alulról felfelé építkező rendszeréről” hallok, egyből a revolvertáskámban lapuló LMP-sen bázisdemokrata vízipisztolyhoz nyúlok. Valószínűtlen, hogy személyiségközpontú korunkban vezető személyiség nélküli, laza kapcsolódású csoportocskák le tudnák váltani a mindent uraló rendszert – véli Gulyás Balázs. A nemrégiben Gulyáságyú Média néven lapot alapító publicista Lányi András Válasz Online-on megjelent esszéjére reagál. Vélemény.

Lányi András az egyik legfontosabb kortárs közgondolkozója hazánknak. Figyelni kell arra, ha megszólal – különösen, ha olyan nagyívű, saját maga által is programadónak szánt esszét jelentet meg, mint nemrég a Válasz Online-on.

Lányi kiinduló axiómájával – közállapotaink Erdogan Törökországával, Lukasenka Belaruszával kerültek egy színvonalra, azzal a lényeges különbséggel, hogy a magyar társadalom semmi jelét nem mutatja annak az eltökéltségnek, amellyel ezek a népek szembefordultak elnyomóikkal – nehéz volna vitatkozni. Ám akkor kérdés, hogy mi a csudáért és kinek ad az írás hátralévő részében programot a szerző. Lányi három részre tagolja dolgozatát. Ezek: a célcsoport, a médium és a tartalom kérdése. Magam leginkább a „kinekre” kívánok reagálni, főképp, mert az üzenet, a tartalom megfogalmazását a hírlapíró feladatától idegennek érzem. Ez is egy szakma, meg a politikusé is.

Lányi András azt állítja, van a Fidesz-táboron belül a szavazóknak nagyjából 15 százaléka, akiket ő „jobbközépnek” hív. Ők azok, akik már csak befogott orral szavaznak Orbán Viktorra. Ez a tömeg Lányi szerint „szívesen csatlakozna szinte bármilyen új kezdeményezéshez, amely túlmutat posztkommunista jelenünk szánalmas alternatíváján”. Mégis, a szerző ezután könnyedén túllendül e csoporton, hogy egy bekezdéssel lejjebb azt állítsa: aki ellenzéki programon töri a fejét, programjának először magát az ellenzéki szavazótábort kell megnyernie.

Megfeledkezni a Lányi által 15 százalékra taksált befogott orrúakról bizony könnyelműség még akkor is, ha 15 százaléknál én jóval kisebbnek érzem e közeg méretét.

Ám ez egy harmadik szakma, az előző kettőnél nem kevésbé rossz állapotban lévő közvélemény-kutatóké.