Itthon ismert színész és színigazgató volt, a Vidnyánszky Attila-féle Magyar Teátrumi Társaság alelnöke sok éven át, még korábban az orbánista nagyvállalkozó Széles Gábor veje – ezt a hónapot viszont már Brüsszelben kezdte „boldog pályaelhagyóként”, 57 évesen. Vasvári Csaba 40 év után döntött úgy, hogy kiiratkozik a magyar színházi világból, ahol megtapasztalta nem csak azt, egykori munkatársa hogyan tapossa el egykori egyetemét, de azt is, hogy lehet az ember egyszerre „fasiszta fideszes” és „buzi liberális”. Bár gyászmunkája még tart, nem adta fel a reményt. „Kevés démonnak érdekében állt, hogy nagyon sok embert összekoszoljon, de kevés angyal is elég lehet ahhoz, hogy sok-sok embert tisztára mosson. Akár még egy országot is.” Nagyinterjú putyinistává koszolt választókról, minden hagyományt kiradírozó Vidnyánszkyról, a Nemzetiben hányó bérközönségről, lopásról és buta ellenzékiekről.

– Ekkora hipszterszakállal Brüsszelben?

– Bizony.

– Az ereszektől azért távol tartja magát, ugye?

– Kalandparkban soha ne mondd, hogy soha, de tény: igyekszem elkerülni minden olyan helyzetet, amelynek végén ereszcsatornán kellene menekülnöm. 

– Színészként ismert, színházigazgatóként is nevet szerzett – mit keres mégis abban a bűnös városban?

– Boldog pályaelhagyóként 57 évesen megpróbálok valami teljesen újat tanulni, tekintve, hogy a színházművészet Magyarországon ellehetetlenült. Legalábbis nem olyan körülmények között működik, hogy részt tudnék benne venni. Már Szentendrén is nehéz volt, ahol tavalyelőttig igazgattam a teátrumot – ott nem csak az országos, hanem a helyi politika is nehezítette a dolgomat a ’19-es önkormányzati választás után.

– Pikkelt önre az összellenzéki új vezetés?

– Sokadjára éltem át, hogy nem azt nézik, ki vagyok, mit tettem, inkább betesznek egy skatulyába – holott egy Google-kereséssel elég jól képbe lehetett volna jönni felőlem. Ehhez képest az új vezetés egyik főembere azzal fogadott, hogy „Szóval te ilyen fideszes srác vagy, ugye?”