Nyolc éve él Bécsben, de csupán tavaly alapította vállalkozását Kovács Dóra Márta, aki október közepén máris megnyerte az Osztrák Kereskedelmi Kamara versenyét – maga mögé utasítva az osztrák indulókat. A magyar nő különleges piaci rést fedezett fel: egészségügyi dolgozókat tanít németre és egészségügyi szaknyelvre – azokat, akik Kelet-Európából indulnak el, hogy szerencsét próbáljanak az osztrákoknál. A tanítottakat ugyanaz hajtja, ami miatt tanáruk is kiköltözött: megunták, hogy éhbérért dolgozzanak szülőhazájukban. Persze Bécsben sem minden fenékig tejfel: mint megtudjuk, Lázár János sem beszélt teljesen mellé, amikor a bevándorlóktól rettegett ott. Egy magyar nő útja a hazai minisztériumoktól Indonézián és a bécsi szappanáruláson át az első vállalkozói sikerig. Interjú.

– Szép ez az osztrák díj. A hazaárulás jutalma?

– Nem egészen. Mindenkinek elmondtam, hogy Magyarországról vagyok, s hogy magyarokat is tanítok.

– Épp ez az! Nem akármilyen magyarokat tanít németre!

– Valóban, betegápolókat és 24 órás gondozókat.

– Akik így könnyebben beilleszkednek az osztrák egészségügybe. Ők viszont tőlünk hiányoznak!

– Nemcsak Magyarországról: Szerbiából, Romániából és Szlovákiából is. De valóban, magyarok is vannak szép számmal. Ők azok, akik úgy döntöttek, hogy inkább nem szeretnének tovább éhbérért dolgozni otthon. Erről egészen biztosan nem én tehetek. Hogy inkább elmennek Ausztriába, ahol a szállás és az étkezés biztosítva van számukra, amit megkeresnek, azt pedig haza tudják vinni. A 24 órás gondozók legalábbis így élnek. Ők már most is hatvanezren vannak, de 2030-ig további 34 ezer ilyen dolgozóra lesz szükségük az osztrákoknak. Ők jellemzően kéthetes-hónapos váltásokban dolgoznak, néhányan muszájból vállalják a háromhónapos turnust is, de aztán Magyarországon költik el a pénzt – már csak ezért sem hazaárulás őket tanítani.

– Nekik kell, hogy legyen egészségügyi végzettségük, vagy bármilyen aranyos magyar néni mehet?

– Kell egészségügyi végzettség, de vannak egyéves képzések, amelyeket még Magyarországon elvégezhetnek, utána már mehetnek is Ausztriába dolgozni. Csakhogy sokan alig tudnak valamit németül. Három-négy mondatot legfeljebb. Ami nemcsak azért baj, mert a beteggel nem tudnak beszélni, hanem azért is, mert nem értik a szerződést, amit aláírnak. Ezt a problémát vettem észre és kifejezetten számukra indítottam nyelvi képzést – a teljesen hétköznapi nyelvhasználat mellett egészségügyi szaknyelvet és például a szerződésekben való eligazodáshoz szükséges tudást is igyekszem átadni.

– Merthogy olyasmit írnak alá, amit nem is szeretnének?