A Válasz Online megtudta: több mint húsz indonéz vendégmunkás lépett meg az utóbbi hetekben Pápáról, ahol mezőgazdasági idénymunkát végeztek. Mindannyian egy másik közép-európai országban dolgoznak azóta. Sikerült négyükkel közülük kapcsolatba lépnünk és megtudtuk, hogyan és miért jöttek Magyarországra, miért szöktek el innen, és hogy miben reménykednek most.

A Válasz Online eddig két cikkben foglalkozott részletesen a Távol-Keletről érkező vendégmunkásokkal. Az elsőben bemutattuk, milyen konstrukcióval érkeznek egyre többen Indonéziából és a Fülöp-szigetekről, a másodikban pedig leginkább az őket foglalkoztató cégek és munkaerő-kölcsönzők szempontjait vizsgáltuk. Sorozatunk mostani, harmadik részében azt mutatjuk meg, hogy a vendégmunkások mennyire védtelenek a visszaélésekkel szemben. 

A lapunknak nyilatkozó négy indonéz vendégmunkás története nem tipikus, maguk is azt mondják, hogy a sorsuk szerencsétlenül alakult, és sok Magyarországon dolgozó honfitársuk helyzete jóval kedvezőbb. A történetük azt mutatja, hogy a rendszerben könnyen megtörténhetnek súlyos visszaélések, mert a vendégmunkások semmilyen védelemre sem számíthatnak Magyarországon az átverésekkel, visszaélésekkel szemben. A munkáltatók többsége nem bántja őket, de nincs garancia, hogy ez ne történhessen meg következmények nélkül. 

Mindenkit lehúztak már az indulás előtt

Sorozatunk első részében megírtuk, hogy a távol-keleti vendégmunkások általában eladósodva érkeznek, hiszen jellemzően több mint egymillió forintot fizetnek ki úgynevezett ügynököknek, akik európai munkához segítik őket. Ezért az első évben főképp arra megy el a fizetésük, hogy az ügynökök díjára felvett kölcsönöket visszafizessék. 

Akkori cikkünk után több magyar munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozó is jelezte lapunknak: szerintük ez nem lehet általános gyakorlat, hiszen ők a szerződéseikben eleve kikötik, hogy a vendégmunkások nem fizethetnek díjat azért, hogy munkát kapjanak. Csakhogy attól, hogy a magyar munkaadók nem feltétlenül tudnak erről, vagy akár tiltani is próbálják, a gyakorlat az indonéz vendégmunkások esetében teljesen általános, és a Fülöp-szigetekiek esetében sem ritka. Mind a négy interjúalanyunk sok pénzt fizetett azért, hogy Magyarországra jöhessen, és azt mondták, hogy az összes itt dolgozó ismerősük is fizetett. (Az interjúkat külön-külön vettük fel, angolul közvetítő tolmács segítségével.)