„Fiam, mit gondolsz, hány fizikus alkalmazott él az országunkban? Egy kis gondolkodás után úgy éreztem, azt kell mondanom, »Négy«. Erre apám megkérdezte: Gondolod, hogy megkapod a négy állás egyikét?” Wigner Jenő egy újpesti bőrgyáros fiaként született, és végül édesapja pesszimista jóslata ellenére megkapta a négy állás egyikét – igaz, ehhez el kellett hagyja szülőhazáját. Újpesti gyökereit azonban soha nem felejtette el, és egész életében szívesen magyarázta el bárkinek, hogyan kell igazán szép bőrcipőket készíteni. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid új könyve, a Hosszúlépés a körúton túl lapjain Wigner Jenő és az újpesti bőrgyárak történetét is elmesélik. A kötetből még az is kiderül, a világhírű tudós az óceán túlpartján élve is szerepet vállalt a családi cégek életében. A most ősszel megjelent könyv részletével emlékezünk a Nobel-díjas Wigner Jenőre.

Az Árpád úton a Duna felé haladva magunk mögött hagyjuk Újpest boltokkal teli kereskedelmi központját és lakóövezetét, és egészen más világba érünk. Ha bő évszázada egy erre sétáló járókelő a Váci út kereszteződésében délre tekintett, a vasúti híd mögött a Nyugati pályaudvarhoz vezető villamosvonal mentén Angyalföld gyárkéményeinek kontúrja rajzolódott ki a szeme előtt. Budapest északibb ipari negyede eddigre egybeépült Újpesttel, Magyarország legnagyobb gyárnegyedét alkotva. A láthatatlan határ azonban nagyon is éles volt a fejekben. Ahogy a fiatalkorát Újpesten és Angyalföldön töltő Kassák Lajos írta: „Újpest itt van Budapest tövében, s mégis mintha egy világ választaná el a két várost. Ez a különbség meglátszik az emberek ruházkodásán, a viselkedésükön, azon, ahogyan szeretik vagy gyűlölik egymást. (…) Újpest fölényes és cinikus. Nagyon alatta van Pest kulturáltságának, de a jassznyelvet sokkal jobban beszéli, mint Pest.”

Nyugaton, a Duna mentén terült el a jogilag Budapesthez, de a gyakorlatban sokkal inkább Újpesthez tartozó Népsziget, vagy ahogy korábban nevezték: Szúnyog-sziget. Mesterséges földnyelvvel kötötték össze a szárazfölddel, így félszigetté vált, és létrejött Budapest meleg vizű téli kikötője, melyben akár ezernél is több hajó vészelhette át a téli fagyokat. Innen is látszik: Újpest a Dunára elsősorban erőforrásként, nem pedig kikapcsolódási lehetőségként tekintett. Amíg a pesti és budai rakpartokat főúri paloták és elegáns középületek tarkították, addig Újpesten a folyópart mentén északra tartó Váci úton gyárak sokasága sorakozott. Ezek a Duna vizét ipari tevékenységükhöz hasznosították, majd szennyvizüket tisztítás nélkül eresztették vissza a folyóba.

A folyamatosan fejlődő, alakuló Újpesten egyetlen dolog volt állandó: a mindent átható bűz.