„Az empátia készsége két élő szervezet kapcsolata által fejlődik” – ezért kell tanár az MI diadala után is
„Az adaptációra való hajlandóság olyan pedagógusi kompetencia, amely e szakma minden szegmensében elengedhetetlen, így a hivatásommal kapcsolatos alapvető értékeimmel mennék szembe, ha géprombolásra buzdítanám a kollégáimat” – írja gimnáziumi tanár vendégszerzőnk a mesterséges intelligencia várható pedagógiai térnyerésével kapcsolatban. Polyák-Pásztor Diána a Válasz Online-nak a témával foglalkovó podcastjára reagál és vázolja, milyen területeken lehetne nagy segítség a technológia. Ám azt is, milyen korlátai vannak. Azaz, miért lesz szükség tanárra a jövőben is.
A mesterséges intelligenciáról (MI) és annak az oktatásban való felhasználásáról újabban rengeteg szó esik. Az MI különböző formái persze régóta jelen vannak hétköznapi életünkben – az újdonság erejét most az a momentum kölcsönözte ennek a gyűjtőfogalomnak, amikor egy kétségkívül izgalmas nyelvi modell ChatGPT néven emlegetett verzióját elérhetővé tették az átlagember számára is. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos diskurzusok aztán összeakadtak az oktatás válságáról folytatott szakmai és laikus párbeszéddel, egyes narratívák pedig egészen odáig merészkednek, hogy a pedagógust leváltó, tökéletes tanulássegítő eszközként jelenítik meg az MI-t. Vonzó lehetőség ez egy olyan korban, s különösen egy olyan országban, ahol a közoktatás széthullása már azok számára is egyértelmű, akik azt nem belülről nézik végig.
Greskovits György, a Milestone Intézet és Weisz Ágoston, az Alphacademy alapítója a Válasz Online podcastjának, a HetiVálasznak egy gondolatébresztő epizódjában ismertették saját tehetséggondozási paradigmáikat és azokat a vízióikat, amelyeket a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepe kapcsán kialakítottak. Pedagógusként nem bonyolódnék a technikai háttérrel és az algoritmusok működésével kapcsolatban hosszabb eszmefuttatásokba, ám az említett interjút meghallgatva úgy vélem, ideje lépéseket tenni olyan kompromisszum felé, amely a jelenleg az állami szférában oktató-nevelő munkát végző szakemberek mindennapi tapasztalatait és a gyerekek fejlődéspszichológiai sajátosságait ugyanúgy figyelembe veszi, mint az MI által fémjelzett, ki tudja, hányadik ipari forradalom és ehhez idomuló társadalmi valóság igényeit.
Szükség lesz az MI diadala után tanárokra?