Egy pillanatra elszégyelltem magam. Aztán gyorsan felháborodtam, mert nagyon kényelmetlen volt belátni a gyerekem előtt, hogy igaza van. Az adventi koszorút csak hétfőn guberáltam elő. Leporolgattam, megigazgattam a masnikat rajta és kedden végre eszembe jutott új gyertyákat venni rá – így vasárnap csak egy mécsest gyújtottunk. Szerencsére nem használtam ki a (viszont)felháborodásomat egy fejmosásra, hogy „Tudod te, mennyi dolgom volt?!” „Majd megtudod, ha felnőtt leszel...!”, meg jöhettem volna a pénzzel is, hiszen első blikkre egészen úgy tűnt, mintha a gyerekem éppen számon kérné rajtam, hogy miért nem vettem meg neki az adventi csokis naptárt.