A Rác fürdő ügye az elmúlt két évtizedben folyamatosan témát adott a gazdasági lapoknak. A Demszky- és a Tarlós-korszakból megörökölt, elátkozott fürdőfejlesztés helyzete sokáig reménytelennek tűnhetett, de a tulajdonviszonyok másfél éve végre rendeződtek, és a negyedik budapesti törökfürdő hosszú kerülő után ismét köztulajdonba került. Bejártuk a bezárt fürdőt, ahol kiderült: rengeteg munkával egyáltalán nem lehetetlen a jövő évre tervezett újranyitás.

A nyolcszögletű török medence alján áll némi víz, de ez egyelőre nem a Gellért-hegy tövében fakadó, 38 fokos, gyógyhatású termálforrás vize. Esővíz csak, ami a kupola teljesen nyitott, kör alakú nyílásán, opeionján eshetett be a medencébe. A tér így is megkapóan szép: a falakat mélybordó és sötét rózsaszínre festett vakolat borítja, a pillérek közötti, szamárhátíves záródású falfülkékben török csorgókutak állnak, az egyikben egy reneszánsz faragványba illesztett kifolyóból ömlik majd be a forró termálvíz a kőburkolatos medencébe. A fejünk fölött hatalmas, fenséges török kupola, a nyílásán át benéz az ég a medencetérbe.

Azok, akik még fürödtek a régi Rác fürdőben, emlékezhetnek erre a térre, bár nem egészen így nézett ki. A falakat akkoriban fehér, erezett márványlapok borították szemmagasságig, két oldalfülkében kisebb medencék voltak, a csarnok hangulata inkább az 1960-as éveket idézte, mint az oszmán időket. Ahogyan az egész fürdőé is, aminek az utolsó üzemelő korszaka 1965 és 2002 között volt.